Eljött az utolsó, egyben legizgalmasabb nap !!

Reggeli után kiköltöztünk a szállodából, felpakoltunk a buszra és könnyes búcsút véve kedvenc fagyisnéninktől

elindultunk a Kongresszusi Központba. Elég korán értünk oda, hogy öltözés előtt még szurkolhassunk kicsit a többi csapatnak és természetesen maradt idő a gyakorlásra is. Az öltözők az alagsorban voltak és elég méretesek ahhoz, hogy elférjünk. Persze ilyenkor  már csak pici gyakorlás van, inkább bemelegítés jelleggel.

Átöltözés után aztán elhelyezkedtünk a szinpad mellett és nem mondhatjuk, hogy nem vett rajtunk erőt az izgatottság.

Aztán ott álltunk a szinpadon és elkezdődött a zenénk ! Hallottuk, hogy a többi magyar csapat szurkol nekünk, nem akármilyen élmény volt !!!!!!!! Mindent kiadtunk magunkból és éreztük, hogy most nagyon jól sikerült.

A zsűri ugyanolyan rezzenéstelen arccal nézte végig a produkciónkat mint az összes többi csapatét, semmit nem lehetett tudni a helyezést illetően. Az IDF pontozási rendszere szerint a zsűri titkosan helyezésre pontoz, ezért egészen az eredményhirdetésig csak találgatni lehet. Kategórián belül hatodik csapatként léptünk szinpadra, és persze láttuk az előttünk fellépőket, majd az utánunk következőket is, de sokesélyes volt a helyezésünk.

Végre eljött az eredményhirdetés ami kicsit hosszúra nyúlt, de hát rengeteg kategóriában hirdettek eredményt.

Az első hat helyezett oklevelet, ezen belül a dobogós csapatok kupát is kaptak.

Végre: hip-hop junior formáció !! Hatodik hely…….ötödik hely……..negyedik hely………! Ennyire nem tetszettünk volna? Hatodik helynél rosszabb helyen végeztünk? De még három helyezést osztanak………..

És aztán az ominózus mondat a hangszórókban :  „ the third place: number 250 Rainbow Team, Hungary „ !!!!!

 (Harmadik hely: 250-es számmal Rainbow Team Magyarország. )  Fel sem fogtuk először ! Felugráltunk a szinpadra aztán ott álltunk a világbajnoki dobogón !!!!

Leírhatatlan, semmihez nem fogható élmény ! Megérte az összes verítékes munka, az izomlázak, a ráfordított idő! Nem titok és nem szégyelljük, ahogy lejöttünk picit eltörött a mécses az örömtől.

Vége lett az eredményhirdetésnek, még csináltunk néhány fotót, majd felültünk a buszra és búcsút intve Rimininek nagyon jó hangulatban vágtunk neki a hazavezető útnak. Érdekes, hogy visszafelé valahogy rövidebbnek tűnt, bár tény, hogy kevesebbszer álltunk meg. Istenien éreztük magunkat és talán még maradtunk is volna szívesen, de azért már húzott az Otthon és már nagyon mesélni szerettük volna az élményeinket.

Hétfőn reggel fél nyolckor gurultunk be a Penny parkolójába ahonnan nem is olyan régen elindultunk. Még egy kis meglepetés azért várt ránk: azok a szülők akik itthonról szurkoltak nekünk virággal fogadtak minket és egy kis ünnepséget rendeztek nekünk a parkolóban J

Nos, ennyi volt az utazásunk rövid története, reméljük tetszett a beszámolónk.

Nézzétek végig a képeket, talán picit adnak  némi betekintést abból a rengeteg élményből amiben részünk volt !!

Vége